Búcsú a szláv nőktől
— Rohadjatok meg mocskos állat magyarok! — üvöltöttem a sílécekkel megrakott félig üres Opel után. Ez már a nyolcadik magyar autó volt amelyik nem vett fel, hiába lengettem magyar reklámszatyromat a szlovák hegyekben kanyargó autóút szélén, miután társaim reggel a szállodában felejtettek. Síbakancsban csattogva, átkozódva futottam a busz után, majd rájöttem, hogy hiába minden. Leballagtam az országútra, és eltökéltem, hogy egyedül síelek ezután, soha többet nem állok szóba senkivel a csoportból, különösen szobatársaimmal, két építészhallgatóval; és a Nyuszifül nevű jogász lánnyal aki a buszban mellettem ült idejövet . Legalább ők észrevehették volna távollétemet. A vágtató szlovák kamionok elől ijedten húzódtam az árokba, honfitársaimat, kik nyilvánvalóan ugyanoda igyekeztek ahová én, kétségbeesetten igyekeztem megállítani, de mindhiába. Újra és újra elhatároztam, hogy még három autót megvárok, és ha egyik sem vesz fel, visszafordulok. A nyolcadik autó is maga mögött hagyott én pedi...