Egy családregény vége, 1944
Klára (93): “Apád a férjemmel sokat vitatkozott, de én ezekről a dolgokról nem tudtam semmit, még nagyon fiatal voltam. Nálunk a férfiak politizáltak. Egyszer a férjemmel utaztunk a villamoson, felszállt egy nő egy kisgyerekkel, és mi leszálltunk. Azt tudtam, hogy mi rokonok vagyunk, és nem is értettem… Én Erdélyből jöttem, nálunk addig ilyen, hogy antiszemitizmus nem volt. …hogy ahhoz a szőke kisfiúhoz, aki ugye…te voltál, most miért nem szabad odamenni? Aztán hallottam, hogy apád jelentkezett a frontra, a mentesség miatt...De ugye édesanyád…ugye ti azért jól voltatok?” Péter (77): “Hát…annyira nem.” (nevet)