Lámpaoltás
Az úgy volt, hogy zöldfülű első gimisként egy harmadikos sráccal, Tiborral kerültem egy sátorba Salgóbányán, a túravezető képző táborban. Mindketten éreztük, hogy ez számára rangon aluli, ezért amellett, hogy kelletlenül tudomásul vette jelenlétemet, az első napon nem is nagyon szólt hozzám, inkább az osztálytársnőit szórakoztatta a gitárjával, és amikor este bemászott a sátorba, azonnal hátat fordított, és elaludt.
A második nap egy újabb csapat érkezett. Megmutattuk nekik a tábort, aztán elhívtuk őket kosarazni. Az ellenfél csapatában két lány is játszott, úgy alakult, hogy Tibivel mi fogtuk őket. A meccs után dumálni kezdtünk, megtudtuk, hogy Kisújszállásról jöttek, Vicus gitározik, Marcsi inkább táncolni szeret. Volt ott valahogy egy zongora is, együtt hülyéskedtünk rajta. Örültem, hogy Tibivel, akire addig is felnéztem a gitár miatt, végre közelebbi nexusba kerülhetek. De amikor kettesben maradtuk, megint szófukar lett, mintha megharagudott volna valamiért.
.jpg)
Lámpaoltás után már egy ideje feküdtünk a sátorban, egymásnak háttal, amikor váratlanul megszólalt. “Neked a szőke, vagy a barna tetszik?”
“Nekem a barna.”- válaszoltam az igazságnak megfelelően. “Akkor jó.” - felelt Tibor háta - “Nekem a szőke. Jó éjszakát, majd holnap még dumálunk.” Megnyugodva, büszkén aludtam el, ilyen komoly beszélgetést addig nagyobb fiúkkal nem folytattam.
Másnap Tibor annak rendje módja szerint felszedte Marcsit, Vicus pedig jobb híján engem. Attól kezdve mi négyen elválaszthatatlanok voltunk. Túravezetés címén a lányokkal kézen fogva jártuk az erdőt, minden nagy fánál smároltunk, este pedig a tűznél összebújva hallgattuk, ahogy Tibi és Vicus felváltva gitároztak. Lakótársat is cseréltünk, bár amikor kettesben maradtunk, az enyém épp olyan szófukar lett, mint korábban az előző, így az éjszakák számomra nem jártak új élményekkel. Irigykedve hallgattam a vidám kacarászást Tibiék sátra felől. A tábor utolsó napján pedig Vicus kíméletlenül szakított velem, és nem viccelt, leveleimre nem válaszolt. El kellett fogadnom, hogy röpke, egynyárinál is rövidebb kaland voltam, minek következtében a nyár hátralévő részére lelki beteg lettem, de ősszel már új kihívásokat kerestem.
Most így, ahogy a képet nézem, Éva szigorú tekintetét, mai eszemmel azt felelném Tibinek: “A szőke!”
.jpg)
A második nap egy újabb csapat érkezett. Megmutattuk nekik a tábort, aztán elhívtuk őket kosarazni. Az ellenfél csapatában két lány is játszott, úgy alakult, hogy Tibivel mi fogtuk őket. A meccs után dumálni kezdtünk, megtudtuk, hogy Kisújszállásról jöttek, Vicus gitározik, Marcsi inkább táncolni szeret. Volt ott valahogy egy zongora is, együtt hülyéskedtünk rajta. Örültem, hogy Tibivel, akire addig is felnéztem a gitár miatt, végre közelebbi nexusba kerülhetek. De amikor kettesben maradtuk, megint szófukar lett, mintha megharagudott volna valamiért.
.jpg)
Lámpaoltás után már egy ideje feküdtünk a sátorban, egymásnak háttal, amikor váratlanul megszólalt. “Neked a szőke, vagy a barna tetszik?”“Nekem a barna.”- válaszoltam az igazságnak megfelelően. “Akkor jó.” - felelt Tibor háta - “Nekem a szőke. Jó éjszakát, majd holnap még dumálunk.” Megnyugodva, büszkén aludtam el, ilyen komoly beszélgetést addig nagyobb fiúkkal nem folytattam.
Másnap Tibor annak rendje módja szerint felszedte Marcsit, Vicus pedig jobb híján engem. Attól kezdve mi négyen elválaszthatatlanok voltunk. Túravezetés címén a lányokkal kézen fogva jártuk az erdőt, minden nagy fánál smároltunk, este pedig a tűznél összebújva hallgattuk, ahogy Tibi és Vicus felváltva gitároztak. Lakótársat is cseréltünk, bár amikor kettesben maradtunk, az enyém épp olyan szófukar lett, mint korábban az előző, így az éjszakák számomra nem jártak új élményekkel. Irigykedve hallgattam a vidám kacarászást Tibiék sátra felől. A tábor utolsó napján pedig Vicus kíméletlenül szakított velem, és nem viccelt, leveleimre nem válaszolt. El kellett fogadnom, hogy röpke, egynyárinál is rövidebb kaland voltam, minek következtében a nyár hátralévő részére lelki beteg lettem, de ősszel már új kihívásokat kerestem.
Most így, ahogy a képet nézem, Éva szigorú tekintetét, mai eszemmel azt felelném Tibinek: “A szőke!”
.jpg)
Comments
Post a Comment