Barbi
Hosszú, szőke hullámos hajú lány volt, Barbinak hívták. A vonaton ismerkedtünk össze, még Zuglónál sem járt, amikor már csevegtünk, mint régi barátok. Megtudtam róla, hogy többé-kevésbé csavargó életet él, lakott ő már mindenhol, többek közt Szolnokon is, innen találtunk közös ismerőst. A vonat Kispestnél túl sokat várakozott, és Barbi elpanaszolta, hogy így alighanem lekési a busz csatlakozását Mátészalkán. A kupéban utazó többi utasról kiderült, hogy nyugdíjas vasutasok és persze volt náluk menetrend, így felvilágosították a lányt, hogy tényleg, ha ebben az ütemben haladunk tovább, bizony lekési. – Dehát mi történik itt? Miért állunk ennyit? – Méltatlankodott néhány utas, akiknek a fülkékben már nem jutott hely, így a folyosóra kényszerültek. Egy videókazettákkal megrakott szatyrokat cipelő asszony állt meg a kupé előtt, és tekingetett ki az ablakon. –A kalauz szarakodik persze. Egy nő elvesztette az iratait, azt mondja otthagyta az ügyvédnél és nem akar leszállni. Nem tudom...