Az elveszett lépték
Szoftverfejlesztő cég, terméktervező csoport irodája. Egy diáklány, két középkorú és két fiatal férfi, valamennyien mérnökök. Délutáni piszmogás, F.(40) töri meg a csendet. – A francba, nem találom a vonalzómat. Bocs, nincs valamelyikőtöknek egy vonalzója? A kollegák sajnálkozva csóválják a fejüket, de fel sem néznek. Gy (40) szólal meg: – Mi van, retro napot tartasz? Minek neked vonalzó? – Valamit le szeretnék mérni.– az előtte heverő gyűrött tervrajzra bök – Volt itt egy léptékvonalzóm, de persze valaki elkérte és nem hozta vissza. – Hát nem én voltam. Nekem is van egy fém léptékvonalzóm. Ott tartom a csőtollak mellett. A garázsban. – Nagyon szellemes. Te ugye gépészmérnök vagy? – Nem, én termékmanager vagyok, már nem mérek. Ha valamit le kell mérni, leméretem az embereimmel. F. legyint és átsétál a szomszédos irodába. Itt fiatalabb kollegák ülnek, két fiú, és két lány, valamint egy középkorú termék manager, G (38). – Sz...