Az elveszett lépték

Szoftverfejlesztő cég, terméktervező csoport irodája. Egy diáklány, két középkorú és két fiatal férfi, valamennyien mérnökök. Délutáni piszmogás,  F.(40) töri meg a csendet.

– A francba, nem találom a vonalzómat. Bocs, nincs valamelyikőtöknek egy vonalzója?

A kollegák sajnálkozva csóválják a fejüket, de fel sem néznek. Gy (40) szólal meg:
– Mi van, retro napot tartasz? Minek neked vonalzó?
– Valamit le szeretnék mérni.– az előtte heverő gyűrött tervrajzra bök –  Volt itt egy léptékvonalzóm, de persze valaki elkérte és nem hozta vissza.
– Hát nem én voltam. Nekem is van egy fém léptékvonalzóm. Ott tartom a csőtollak mellett. A garázsban.
– Nagyon szellemes. Te ugye gépészmérnök vagy?
– Nem, én termékmanager vagyok, már nem mérek. Ha valamit le kell mérni, leméretem az embereimmel.

F. legyint és átsétál a szomszédos irodába. Itt fiatalabb kollegák ülnek, két fiú, és két lány, valamint egy középkorú termék manager, G (38).
– Sziasztok, nincs véletlenül valakinek egy vonalzója? – kérdezi reménykedve. Fejcsóválás, kedves, értetlen mosolyok. 

– Gábor, igazából benned reménykedtem, Gábor, te egy régi vágású mérnök vagy...–  próbál F. vicceskedni.
– Igen, régebben az voltam, volt is vonalzóm, várj...-keresgél a fiókjában, majd feladja - de úgy látszik, már nem vagyok az. Pendrive-ot nem kérsz?
– Miért nem töltesz le egy vonalzó appot? –  kérdezi P.(35) a szomszédos asztaltól, fel sem nézve.
– Az mire jó? Valamit le szeretnék mérni. Úgy értem, nem a monitoron, hanem egy rajzon szeretnék mérni fizikailag.
– Persze, azért mondom! Van ilyen mobil app, hogy odateszed az ujjadat, arrébbteszed, és megméri a különbséget. Mondjuk nem extra pontos.

F. fontolóra veszi az ötletet, de aztán tudatosul benne, hogy ő milliméter pontossággal szeretne mérni, és átsétál a harmadik tervező szobába.

Az előzőekhöz képest puritán berendezés, nincsenek poszterek a falon, fiókok sincsenek. Két frissen végzett és egy vele egyívású tervező a munkájába merülve egerészik. Köszönés helyett inkább csak magának dünnyögi:
– Egy vonalzót keresek. Volt egy vonalzóm, de úgy látszik, valaki elvitte. Miért néztek ilyen értetlenül? Ugye tudjátok, mi az a vonalzó? Derékszög vonalzó, léptékvonalzó, szögfej-vonalzó, párhuzamvonalzó...
– Konkrétan milyen vonalzó kellene? Műanyag vagy papír? –  néz fel lelkesen a mindig segítőkész G.(28)

– Mindegy, akár papír is jó. Csak mérni lehessen vele.

– Akkor keress rá weben, és nyomtass ki egyet! -gépelni kezd.- Na itt is van. iRuler. Csak a nyomtatásnál a léptékre vigyázz, mert ha betorzul...

F. becsukja maga mögött az ajtót, már letenne a tervről. Majd hazaviszi a rajzot, és leméri otthon. Így is túl sok időt fecsérelt el, míg mások, lám szorgalmasan dolgoznak, ő meg feltartja őket ezzel a marhasággall. De hirtelen új ötlete támad. 

M. az ő embere, miért is nem őt kérdezte először? M. aktív építész, kamarai tag és másodállásban a Műegyetemen tanít. Mi több, emlékszik, egy ízben látta egy meetingen grafitceruzával firkálni. Ha valakinek, akkor neki lesz vonalzója, de ha nem, az sem baj. Úgy érzi, ezzel pontot tehet az ügy végére, hiszen ha M.-nek sincs vonalzója, akkor az épületben egészen biztosan nincs vonalzó! Lendületesen, nyugodt arccal lép be M. irodájába, megvárja míg az kérdően felnéz, és tűnődve, mintegy mellékesen veti oda az előre megfogalmazott kérdést.
– Miki, téged komoly embernek ismertelek meg. Nem szeretnék benned csalódni. Biztos vagyok benne, hogy neked van vonalzód! – M.-et meglepi a felvetés, egy pillanatig tűnődik, de aztán felderül az arca.
– Jó helyen jársz! Hát persze hogy van, nem is akármilyen, idenézz! – felkap az asztaltól egy ott heverő színes léptékvonalzót, és ragyogó arccal átnyújtja:  – A te vonalzód! Bocs, elfelejtettem visszaadni. De látod, itt is van!

2012. október 30

From Blogger iPhone client