Mariahilf
Éjjel egy óra után sétálunk ötéves fiammal a Mariahilfer strassén. Pontosabban én félálomban tolom a teljesen felvillanyozott gyereket kocsijában. Időnként megállunk beszélgetni, ha egy érdekes kirakatot látunk, azt közelebbről is szemügyre vesszük. Augusztus vége van, ennek ellenére éjjel is fülledt a meleg, de az utcán elviselhető. Mindketten pólóban és rövidnadrágban vagyunk, de mivel én mozgok, ő pedig ül, időnként felajánlom neki panyókára vetett pulóveremet takaró gyanánt, de nem él a lehetőséggel. Magyar nyelvű kiabálásra leszünk figyelmesek, önkéntelenül megállunk. Közvetlenül mellettünk egy szőkére festett hajú, idős, szép arcú nő kétrét görnyedve vonszol egy csomagot, és közben hangosan gyalázkodik. – Egy vascsővel kellene szétverni a fejét! –- kiáltja tisztán és jól artikuláltan. Nem tudom eldönteni, hogy részeg e, hajléktalannak túl ápoltnak tűnik. A frizurája makulátlan, de az arca eltorzult a haragtól. Világoskék, tisztának tűnő ruhában van, a csomagját veszem szemügy...