A paciens
Hónom alatt cipősdobozzal, szabad kezemben az Ecseriről beszerzett ódon orvosi táskát lóbálva magabiztos léptekkel érkezem a 112-es postára. Az ajtóban elbizonytalanodom, és megtorpanok: vajon jó helyen járok? A cipőt postán maradó, expressz üzleti csomagként, utánvéttel szeretném feladni. cseppet sem egyértelmű, hogy hová fordulhatok, ilyenkor szoktak hosszas sorban állás után egyik ablaktól a másikig, rosszabb esetben a szomszédos utcából nyíló másik bejáratig küldözgetni. Semmi gond, majd megkérdezem a biztonsági őr bácsitól...Belépve végigpásztázom a tömeget, a mindig segítőkész, pocakos őrt keresem. Többször felmerült már bennem, hogyan venne üldözőbe egy postarablót, de most nem látom sehol. De máris szürke inges, sportos fiatalember perdül elém. – Segíthetek valamiben a doktor úrnak? – Egy pillanatig hezitálok, hogy hozzám szólt e egyáltalán. Ja persze, eszembe jut a táska. – Igen, köszönöm, Ezt a csomagot szeretném feladni. Expressz. Üzleti. Postán maradó....