...és más történetek

Buszon Zsófiba a buszon zúgtam bele. Ritkán jártam tömeggel, a gimi az utcánkból húsz perc kényelmes sétával megközelíthető volt a Tisza-parton. Egyszer talán siettem, és az Egyes Élelmiszer előtti parkolóban, vagy a Pártbizottsággal szemben, ahogy vesszük, felkapaszkodtam a sárga Ikarusra a csuklónál. Rögtön megláttam a két lányt a hátsó peronon. A szőkét, meg a barnát. Konstatáltuk egymást, de köszönni kölcsönösen derogált volna. Azért felvettük a szemkontaktust a barnával, és később, a suliban is megtartottuk. Ha lehetett választani, két lány közül mindig a barnát preferáltam. Ettől fogva busszal jártam, pedig ha sokat kellett várni a megállóban, még tovább is tartott az út, mint gyalog. Mégsem hagyhattam ki a lehetőséget, hogy elkapjam őket a peronon és jó időzítéssel ez néha összejött. Idővel már direkt hátul szálltam fel, így le tudtunk szállni együtt az Úttörőháznál, és a suliig tartó rövid séta alatt sikerült néhány szót váltanom a szőkével. A barna ugyanis nem beszélt, a bar...

Tele volt a média a lelepleződött volt ügynökök történeteivel. Életművek kérdőjeleződtek meg, például Szabó Istváné, akiről napvilágot látott, hogy főiskolásként aláírt egy beszervező nyilatkozatot a titkosszolgálatnak, bár ténylegesen senkiről nem jelentett semmi terhelőt. Értelmiségiek vitatkoztak rádióműsorokban, nyilvános szalonokban és a nappalijukban, felmentve Szabót vagy eltökélten pálcát törve felette. Nehéz ebben az ügyben állást foglalni, másik kor volt, más szabályokkal. Fogalmam sincs,  mit tettem volna, és csak remélni tudom, hogy mai fogalmaink szerint is tisztességesen viselkedtem volna. Éppen ezen tűnődve olvasgattam reggel az irodában az emaileket, amikor egy furcsa üzenetbe botlottam, közvetlen főnökömtől. Kedves Dénes!  Mint tudod, közeledik a féléves teljesítményértékelés ideje. Ezzel kapcsolatban szeretnélek megkérni valamire. Ha időd engedi, segíts nekem Mohai Zsolt teljesítményének megítélésében! Mivel gyakran dolgoztok együtt, kérlek, oszd meg velem, h...