Posts

Az öreg bánya titka

Image
Óbánya az Északi Középhegységben az országhatártól mindössze 1 km-re található. Eredeti neve Sóskapuszta volt, mely korábban uradalmi birtok volt, a második világháború végén katonai kórház létesült a településen, mely1950-ben kapta az Óbánya nevet, a Mátrai Hőerőművet tápláló lignit kitermelésére létesített bánya miatt. A bányát a termelés gazdaságtalansága miatt 1960-ban bezárták. A termelés leállása után a bánya járataiban gombatermesztéshez kezdtek. A bánya gépüzeme és vegyesüzeme 1989-ig továbbra is működött. Ezen üzemek bezárásával az 1990-es években a községben a munkanélküliség 30%-osra emelkedett. 1998-ban ide települt a koreai érdekeltségű Old Sin Kft. gyára, ahol televíziós készülékek külső műanyag dobozait gyártották. A munkanélküliség ennek köszönhetően az ezredfordulóra 3% alá csökkent. A kárbecslő Egy késő nyári napon, friss jogosítványommal a brit kárbecslő cég autóját hajtottam Óbánya felé. Mellettem az anyósülésen akkori dobosom és főnököm, egyben önkéntes gépkocsivez...
Post a Comment
Read more

Topolínó

Image
Nem vagyok egy kimondott autóbolond, de ha egy olyan régi, kis piros autót, Fiatot, vagy Zastavát, közkeletű nevén Topolínót  meglátok, hevesebben ver a szívem. Csak akkor, ha pirosat: az egyik legkorábbi emlékemet idézi, még három éves sem voltam. Egy fiatal férfi, Karcsi bácsi ölében ülök, a kis piros autó kormányánál a szolnoki Galéria, eredetileg zsinagóga melletti parkolóban. Az autót én vezetem, legalábbis a kormányt tekergetem, nyilván Karcsi bácsi nyomja a pedálokat. Mégis érzem, hogy uralom a járművet, arra megy, amerre én akarom, földöntúli élmény! Mint a dodzsemezés a Vidámparkban. De ez igazi autó, kicsi, piros, de autó. A nyomaték kedvéért időnként nagyokat dudáltam, Karcsi bácsi nem bánta. Mások tizenévesen már elkérik szüleik autóját, nekem erre nem volt módom, apám nem engedett a volánhoz, és azt sem támogatta, hogy idő előtt jogosítványt szerezzek. Érettségi után volt osztálytársaim már a barátnőiket fuvarozták, nekem ennek a homályos dodzsemezésnek az emlékével ke...
Post a Comment
Read more

A vendég

Image
Szomszédolás Nem tudom, él-e még ez a szokás, hogy párok, családok a barátaikat rendszeresen meglátogatják, de a szüleim gyakran jártak vendégségbe. Előfordult, hogy ilyenkor engem is magukkal vittek, ami akkor természetesnek tűnt, de visszatekintve kicsit furcsa. Mi szükség van a kiskamasz, nyolc-tizenként éves gyerekre amikor a barátaiddal akarsz kötetlenül találkozni, és egy kicsit elengedni magad?  A magyarázat az lehet, hogy akkori viszonyok között késői gyerek voltam, anyám 33 évesen szült. Valószínű, hogy amíg kicsi voltam, nem tudtak hova tenni, jobb híján vittek magukkal, aztán már nekem is kedvem lett velük tartani. Hét évvel idősebb bátyámmal nem volt ilyen gond, már gimnazistaként tanult, sportolt, vagy a haverjaival lógott. Hogy nekik nyűg voltam-e, vagy nem, ezt nem tudhatom, mindenesetre számomra izgalmasak voltak ezek a kirándulások az idegen, majd ismerőssé váló lakásokba, ahol az otthoninál is kevesebb kontroll alatt voltam. Mária néniéknél, a József Attilán Apámn...
Post a Comment
Read more

Hiányzók

Image
Az óvodából minden délután kihajtottak bennünket levegőzni a szomszédos Marx Parkba. Ma Verseghy Parknak hívják, de akkor is itt állt Verseghy Ferenc, a szolnoki születésű polihisztor mellszobra. A parkban egy egészséges óvodás számára a következő teendők akadtak: Szaladgálás Bújócska a szobor körüli bokrokban (hunyó a Verseghy-szobor hűvös, fehér márvány talapzatánál) A díszmedence kőbékáinak vagzálása: ha az egyik béka száját befogod, a többiből nagyobb sugárban jön a víz. Jól szervezett csapatmunkával egyetlen békára lehet koncentrálni a nyomást, így a medencén túl gyanútlanul játszó óvodástárs is megcélozható Gyermekláncfűből gyermeklánc készítése (lányok) Gyermekláncfűvel graffiti készítése a Verseghy szobor talapzatára (fiúk) Lovaglás Laborcz Ferenc "Vonulók" c. fémszobrán, a park sarkán Ősszel vadgesztenye gyűjtögetés, a zsákmány elrejtése az öntözőcsapok ovális vaslemezzel fedett telepeibe valamint: Az akkor használatos, hordozható parki padok támlájáról való ugrálás ...
Post a Comment
Read more

Csak matek

Image
Negyedik általánosban Irén szerettette meg velem a matekot és magát. Távolságtartó volt, de azért éreztem, hogy kedvel, az ilyesmi rám inspirálólag hatott, és hat a mai napig is. Édesapja anyám főnöke és mentora volt abban a gimnáziumban, ahol korábban tanított. Még akkor is ő igazgatta az intézményt, amikor a bátyám oda járt, ezért a nevét otthon gyakran hallottam. A "Tanár Úr" a családunkban fogalomnak számított, így dicsfényéből a lányára is vetült. "Irénke", ahogyan anyám hívta, korábban neki is tanítványa volt ugyanabban a gimnáziumban, "kedves teremtésként" emlékezett rá, ahogyan minden lány tanítványára, akit kedvelt. Matematikatanárként ismertem meg a teremtést, aki az én perspektívámból nézve csinos fiatal nő volt. Korához képest konzervatívan öltözködött. Jól állt neki a szokásos pedagógus outfit, a hosszú, fehér köpennyel takart szoknya - blúz, (télen garbó) kombó, bézs színekkel, testszínű harisnyával, közepesen magas, fekete papucscipővel vagy...
Post a Comment
Read more

Deja Vu

Image
Limo rolleren suhanok az Eduardgassén a Schoppenhauerstrasse felé. Egy pillanatig úgy érzem, minden bajt, bánatot magam mögött hagyok. Könnyedén ugratok egyet, Berki Peti jut eszembe. Miért most? Miért ő? Miért itt? Erre nincs magyarázat. Egy érzés hatalmába kerít, amit átéltem már egyszer, talán éppen vele. Ki (volt) Berki Peti? Az első barátom, legalábbis az iskolában, amit úgy mondtunk "a legjobb barát". Magamforma, "nagydarab", mackószerű, nagy barna szemű fiú. A szüleink szimpatizáltak egymással, ezért szerették volna, ha mi is barátok leszünk. Idővel azok is lettünk. Bár én kezdetben Vovához, az okostojás orosz fiúhoz sodródtam - mi ketten voltunk az osztály krémje, mert már az első osztály előtt tudtunk írni olvasni - de a szüleim ezt nem nézték jó szemmel. Vova különc volt, és ők szerették volna, ha én a fősodorhoz tartozom. Peti akkoriban fősodor volt: vizipólózott, jó dumája volt, erős volt, sima modorú. Tekintélye volt a fiúknál, tetszett a lányoknak, sze...
Post a Comment
Read more

Lámpaoltás

Image
Az úgy volt, hogy zöldfülű első gimisként egy harmadikos sráccal, Tiborral kerültem egy sátorba Salgóbányán, a túravezető képző táborban. Mindketten éreztük, hogy ez számára rangon aluli, ezért amellett, hogy kelletlenül tudomásul vette jelenlétemet, az első napon nem is nagyon szólt hozzám, inkább az osztálytársnőit szórakoztatta a gitárjával, és amikor este bemászott a sátorba, azonnal hátat fordított, és elaludt. A második nap egy újabb csapat érkezett. Megmutattuk nekik a tábort, aztán elhívtuk őket kosarazni. Az ellenfél csapatában két lány is játszott, úgy alakult, hogy Tibivel mi fogtuk őket. A meccs után dumálni kezdtünk, megtudtuk, hogy Kisújszállásról jöttek, Vicus gitározik, Marcsi inkább táncolni szeret. Volt ott valahogy egy zongora is, együtt hülyéskedtünk rajta. Örültem, hogy Tibivel, akire addig is felnéztem a gitár miatt, végre közelebbi nexusba kerülhetek. De amikor kettesben maradtuk, megint szófukar lett, mintha megharagudott volna valamiért. Lámpaoltás után már egy...
Post a Comment
Read more